angyalgab

Az elmúlt - valamivel több mint - egy hét hallgatás nem volt véletlen. Szabadságon voltam, és élveztem a (jól megérdemelt?) pihenést. Igazábol nem mentem sehova, nem ismertem meg új országokat, kultúrákat, embereket; de mégis sokkal többet ért így ez a nyaralás!

Nem írom le a történet elejét, mert azzal több oldalt meg tudnék tölteni. Bevezetőnek talán elég annyi, hogy sok-sok kérés-könyörgés-fülrágás után sikerült rávennem egy nagyon kedves régi barátnőmet, hogy töltsön el nálam/velem néhány napot Füreden. (Hozzáfűznivalóm csupán ennyi: "Az igaz barát mindent tud rólad, mégis szeret.")

Hétfő este találkoztunk Fehérváron, és jöttünk le Füredre. Szerencsére a hét nagy részén jó idő volt, sikerült is kellően barna színt szerezni a strandon. (Tudom-tudom, már megint az ídőjárásról beszélek...)

Kedden a fárasztó csobbanást egy sétával zártuk a görögfaluban, egy-egy frappé társaságában. Még elég sok üzlet zárva volt, nem indult még be igazán a szezon.

Szerda este (a sajkodi naplemente után) megpróbáltam egy kis szombat esti feelinget varázsolni egy Borbár - Borház kirándulással. Remélem, azért valamennyire sikerült.

Péntekre egy hévízi utat hoztunk össze. Szép lett a fürdő felújított része - nekem jobban tetszik ahhoz képest, mint amilyen volt. Hazafelé, elkerülendő a 71-es zsúfoltságát, Szigligetnél eljöttünk Tapolca felé. Tapolca - azon túl, hogy szülővárosom - egy fejlődő kisváros, hangulatos belvárossal, és egy festői tóval a közepén. (A Tavasbarlang most kimaradt.) A Malom-tó partján ebédeltünk (vacsoráztunk?) - Hévíz nagyon kiszívja az ember energiáját. Ajánlom ezt az éttermet mindenkinek, nekem nagyon pozitív a véleményem róla (sajnos a nevét elfelejtettem, de a tó északi sarkán van.)

A szombat - egy rövid strandolással - már a búcsú jegyében telt, Ildikó ugyanis csak eddig tudott maradni. Délután köszöntünk el egymástól. ;(

El sem tudom mondani, milyen sokat jelentett nekem ez a röpke hét, teljesen feltöltődtem, és nagyon örültem/örülök, hogy sikerült összehozni (bár ez nem látszott mindig rajtam, igaz? Attól még így volt). Jó érzés, hogy vannak még barátaim, akikre számíthatok...

A 8. Nemzetközi Harley-Davidson Fesztivál össznépi (kb 10 ezer motoros!) felvonulásán csinált képekből néhány:

Tegnap reggel, 3 óra alvás után (mivel éjszakás voltam) ébresztő, 9 után indultunk Almádiba, céges bulira (ott van a vállalat vízitelepe). Közös bográcsozást szerveztek a füredi és a veszprémi forgalmi dolgozóknak. Magyarul megismertem a veszprémi kollegáimat - nagyon szimpatikus a csapat, ott is. És végül, de nem utolsósorban a kaja is finom volt.

7 körül értünk haza, de még annyira jó idő volt, hogy kitekertem a gödrösi strandra - ott csináltam az alábbi képet:

Az elmúlt kb egy hétben olyan viharok söpörtek végig a Balaton környékén, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Tegnap este - pont dolgoztam - percek alatt besötétedett és egy jó órás felhőszakadás következett. (Az első kép ekkor készült, bent a cégnél.)

Ma délután úgy tűnt, hogy jó idő lesz, úgyhogy el is indultam bringázni. Zánkánál fordultam vissza, de már késő volt. Láttam, hogy dél felől sötétedik, de még bíztam benne, hogy hazaérek a zuhé előtt. Még megálltam fotózni (második kép), aztán alig, hogy elhagytam Aszófőt, elkapott a vihar.

Először a szele ért el - persze szembe fújt - aztán néhány perccel később már ronggyá is áztam. Legközelebb már csak Füreden, a hajógyárnál volt buszmegálló-fülke, oda menekültem be. Már volt ott egy hasonló cipőben járó csaj. Igazából nekem addigra teljesen mindegy volt, hogy megállok-e vagy sem, csak a telefonomat féltettem, hogy beázik a bringástáskám(ban). Végül szerencsém volt, a leányzó látta, hogy min problémázok, és megszánt egy nylon szatyorral, amivel betakartam a táskát. Köszönet érte! Aztán nem álldogáltam ott tovább, hanem hazaindultam. Az Aqvapark felől hömpölygött le a víz az utcában - mintha vízibicikliztem volna. Szerencsére nagyon nem hűlt le a levegő, úgyhogy nem is fáztam, sőt szinte meleg volt a víz, ami az aszfaltról verődött fel. Azért hazaérve egy forró zuhannyal zártam ezt a 'jól eső' túrát...
[a képek telefonnal készültek, ezért nem tökéletesek]

Szerdán, miután már nagyon tele volt a hócipőm a régi telefonommal, hirtelen felindulásból vettem egy másikat. Alkalom szülte... 8 hónapos, 24 ezerért. 2 megapixeles kamera (nagyon jó képeket csinál!), 64 MB belső memória (microSD kártyával további 512-vel növelhető), miniUSB csatlakozó - ezzel már nem lehet probléma az adatátvitel.

Egyelőre még a beállítás ill. testreszabás van folyamatban, de eddig nagyon meg vagyok vele elégedve. Az előző is Motorola volt - beleszerettem ebbe a típusba.

Ma, velem egy napon született:

Zwack Péter - a Zwack Unicum Rt. alapítója (1927)
Jászai Joli - színésznő (1907)
Pécsi Ildikó - színésznő, kiváló és érdemes művész (1940)
Helyey László - Jászai Mari-díjas színész (1948)
Frei Tamás - riporter (1966)

Albrecht Dürer - német festő (1471-1528)
II. Fülöp - spanyol király (1527-1598)
Mr. T (Lawrence Tero) - színész (1952)
Notorious B.I.G. - rapper (1972-1997)
Briana Banks - színésznő:) (1978)

...és végül, de nem utolsósorban édesanyám.

Csütörtök este kint jártam Tihanyban, és megrökönyödve figyeltem, hogy elvetemültek már belemennek a Balatonba, pedig még majdnem jégtáblák úsznak rajta...Aztán tegnap - miután egész nap bent szaunáztam az irodában - elhatároztam, hogy én is bebizonyítom, hogy bírom a vizet. 6 után, mikor hazaértem, még mindig annyira meleg/melegem volt, hogy nem ültem le vacsorázni, hanem bevágtam a kocsiba egy törölközőt és a fürdőnacimat, aztán irány a strand. Úgy saccoltam, ha Tihanyba megyek (sajkodi strand), akkor sikerül szélcsendes helyet találnom. Ez később nem bizonyult nyerő ötletnek, mert pont szembe jöttek a hullámok, de kellően erős volt az elhatározás, és végül ünnepélyesen beledugtam a hátsómat a vízbe, idén először.

Elég pöszén nézett az a néhány hosszúnadrágban napozó/horgászó akik kint ücsörögtek a parton. Nekem viszont nagyon jólesett ez a kis esti (hűsítő) fürdő. Úsztam két kört, annyi pont elég is volt. Ma megnéztem, 19C-os a víz. Mindig azt mondtam, hogy 21-22 fok alatt bele nem megyek, aztán mégis megdőlt ez az axióma is...

A kép nem friss, de tegnap este is nagyon szép volt: a nap közelett a dombokhoz, egyre erősebb aranyhidat húzva a vízre, a nádas hullámzott a szélben, északról pedig már-már fekete viharfelhők közeledtek. Kár, hogy nem vittem ki magammal a gépet, pedig eszemben volt. Csak aztán annyira pánikszerűen léptem le otthonról, hogy ott maradt az asztalon.

Mára persze elromlott az idő - bár úgy is dolgozom.

Tegnap este, naplemente előtt csináltam ezeket a képeket. Valahogy így képzelem el az északi fény (aurora borealis) jelenségét innen, Magyarországról.
Na jó, azért annyira mégsem. Tudom, hogy az sokkal szebb és kicsit bonyolultabb módon alakul ki. Azért ez is szép volt, nem sokkal a vihar előtt.

Még egy olyan éjszaka mint a pénteki és végem van...ekkora hajtást! Este még meg tudtam nézni egy filmet, aztán éjféltől már csak rohanás volt az egész műszak. Azt hittem soha nem érek haza. És ezzel csak kezdődött a hét. Hétfő reggel fejezem be ezt a hároméjszakás műszakot, és lesz négy szabadnapom. Bár, amilyen esős az idő, úgy sem tudok majd semmit sem csinálni.

Csütörtökön bevittem az autót a szervizbe, hogy kicseréljük az első fékbetéteket. Fékpadon ugyan még jól teljesített, de az átgumizáskor már látszott, hogy hamarosan lépni kell ezügyben, mielőtt a kopott betét kikezdi a tárcsát is. Jól gondoltam - mikor szétkaptuk, kiderült, hogy a régin már a minimum alá csökkent a kopóréteg vastagsága (újkorában kb 11-12mm, ezen 1-1,5 volt). Ezzel most elleszek egy ideig - és viszonylag olcsón megúsztam (10 ezer alatt, mindenestől). Nem utolsó sorban Federal Mogul gyártmányú Ferodo betéteket vettem - ilyeneket használnak a versenysportban is, úgyhogy talán nekem is jók lesznek.

Április 14-18. között rendezték meg Győrben az Egyetemi Napokat. Vasárnap az ÖMV kupáról szokás szerint lemaradtam - egyszer sem sikerült ottlennem eddig, pedig mindig szerettem volna megnézni ezt az autós ügyességi versenyt.

Hétfőn újraraktam itthon az XP-t, ami nálam egy egész napos program - ismét nem sikerült eljutnom Győrig. Pedig este Bödőcs Tibor volt a D1-ben, akit szívesem meghallgattam volna. Azt mondták, nagy siker volt. Na mindegy.

Kedden vettem a fáradtságot, és délben felbuszoztam. Csak egy villámlátogatást terveztem - este az utolsóval haza is akartam jönni. Aztán úgy alakult, hogy leültünk Üvegesben, és mint tudjuk onnan nem olyan egyszerű szabadulni. Egy szó mint száz, ottragadtam, és este kaptam egy szobát a koliban (alapból sokalltam volna a 4ezer forintot egy éjszakáért, de így, hogy egy árva buznyákomba sem került, így jó volt :). Szerintem egyedül voltam az egész folyosón, olyan nyugi volt éjszaka.

Másnap reggel (szerda) Tivadar barátom rádumált, hogy ugorjak le vele Fehérvárra (persze kocsival). Nem sokkal 8 után már ott is voltunk. Kivitt a pályaudvarra, aztán onnan 'ugrottam' haza. 11-re értem Füredre. Úgy döntöttem, hogy a zárónapot nem hagyom ki, viszont a buszozásból elég volt kedden. Itthon egy gyors tusolás, ebéd, átöltözés után kocsiba pattantam és kettőkor  ismét úton voltam Győr felé.

Délután megnéztem a triálosokat a parkolóban, majd pedig a küzdősport bemutatót a kiscsarnokban (huh, hogy törtek a téglák!). Este Lapos, majd Üveges volt a program ismét. Sörsátorban még az eredményhirdetés alatt is viszonylag kevesen voltak - valahogy nem ehhez voltam szokva, régen alig lehetett ott szabad asztalt találni esténként. Aulában élőzene volt - előzetesen semmi jót nem hallottam róla, de egész kellemeset csalódtam. Jó zenét nyomtak a srácok, ennek ellenére ott is kevesen voltak. Aztán kiderült, hogy Bridge csinált ellenprogramot, oda özönlött a nép. Pletykaszinten AC koncertről hallottam. Arra én is kíváncsi voltam, úgyhogy lementem Bridge-be. Kár volt! Először is nem AC, hanem roy és ádám volt (ha jól emlékszem), rengeteg ifjú középiskolás nagy-nagy örömére. Hamar menekülőre fogtam a dolgot. Egy ideig még Aulában voltam, aztán valamikor egy óra körül egy jóképű melegszendvics társaságában felmentem a (potya) szobámba, gondolván, hogy majd jól kialszom magam. Elszámítottam magam - aznap egy osztálykiránduló csoport is megszállt azon a folyosón, akik fél5-kor tántorogtak fel. Na onnantól kezdve nem volt alvás. Képesek voltak 7 óráig a folyosón rohangálni, ordítozni - nagyon tele volt velük a hócipőm. Másnap próbáltam útitársat szerezni magam mellé, hogy ne kelljen egyedül hazamennem, de nem sikerült. Már senki sem jár haza csütörtökön??

Összegezve: jó volt visszatérni Győrbe, ha csak egy rövid időre is. Nagyon hiányzik az egyetemi feeling, pedig el kéne már fogadnom, hogy annak az (arany)életnek már vége. De az is biztos, hogy nem most voltam ott utoljára!

...And the road becomes my bride
I have stripped of all but pride
So in her I do confide
And she keeps me satisfied
Gives me all I need

...And with dust in throat I crave
Only knowledge will I save
To the game you stay a slave
Rover        Wanderer
Nomad        Vagabond
Call me what you will
   But I'll take my time anywhere
   Free to speak my mind anywhere
   And I'll redefine anywhere
      Anywhere I may roam
      Where I lay my head is home

...And the earth becomes my throne
I adapt to the unknown
Under wandering stars I've grown
By myself but not alone
I ask no one

...And my ties are severed clean
The less I have the more I gain
Off the beaten path I reign
Rover       Wanderer
Nomad       Vagabond
Call me what you will
   But I'll take my time anywhere
   I'm free to speak my mind anywhere
   And I'll never mind anywhere
      Anywhere I may roam
      Where I lay my head is home
   But I'll take my time anywhere
   Free to speak my mind
   And I'll take my find anywhere
      Anywhere I may roam
      Where I lay my head is home
   Carved upon my stone:
   My body lie, but still I roam
   Wherever I may roam.

Az elmúlt hétvégén Balatonfüreden rendezték a férfi kézilabda MK négyesdöntőjét. Vasárnap a bronzmeccsen és a döntőn persze már mi is ott voltunk.

A Fotex (illetve MKB) Veszprém szinte hazai pályán érezhette magát a zsúfolásig megtelt csarnokban - egy-két elvetemült Dunaferr drukkert kivéve ugyanis mindenki az ő sikerükért szorított. Hozták is a kötelezőt, és magabiztos játékkal, szinte végig vezetve megnyerték a klubtörténet 17. Magyar Kupáját!


Szép volt fiúk!!!

Egy újabb hosszú hétvége következik...szerencsére vasárnap és hétfőn is dolgozom. Azért a húsvéti feeling kedvéért:

Valahogy nem bánom, hogy melózom - ilyenkor ha kimozdulok otthonról, elég hamar elkap az ideg. Ha kocsival, akkor azért, mert az összes mazsola az utakon szüttyög. Nem is beszélve azokról a keletnémet turistákról, akik tömegesen sétálgatnak(!) ilyenkor a kerékpárutakon - ha bringázni mennék. (Nem tűnik nagy dolognak, de iszonyúan idegesítő tud lenni.)

A múlt héten rávettem magam és végre elmentem az uszodába. Egész kellemeset csalódtam - 700 a belépő, és egyedül voltam majd' két órán át! Olyan volt, mintha lenne egy saját uszodám, csak nem kerül annyiba. Azonban, most szerdán már harmadmagammal kellett osztoznom. Így már nem az igazi, de azért még el lehetett viselni...

A nap idézete:
"My daddy always told me to be just like a duck. Stay smooth on the surface and paddle like the devil underneath!"
Ezek a mondatok egy '78-as kultuszfilmben hangzanak el. A megfejtést várom emilben, az első helyes válasz küldője nyerhet egy hangszórót... :)

...Gabriel García Márquez tollából.

1.Nem azért szeretlek, aki Te vagy, hanem azért aki Én vagyok melletted.
2.Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni.
3.Csak mert valaki nem úgy szeret Téged, ahogy Te szeretnéd, az még nem azt jelenti, hogy nem szeret Téged szíve minden szeretetével.
4.Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.
5.Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül, és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
6.Sose felejts el mosolyogni! Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
7.Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek Te jelentheted magát a Világot.
8.Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart Téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.
9.A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte.
10.Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!
11.Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!
12.Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled, hogy ismer téged.
13.Ne küzdj túl erősen! A legjobb dolgok váratlanul történnek.

Márquez nem igazán az én stílusom, de amikor először olvastam ezt a 'listát', akkor vettem észre, hogy sok, már-már klasszikussá vált idézet innen lett kivágva. Van néhány, amely különösen közel áll hozzám. Már rég ismertem őket, csak nem tudtam, hogy kitől származnak.

Nagyon tetszik a hatodik. Ezt mindig szem előtt kellene tartani, akármilyen nehéz is néha mosolyogni. De amelyik a leginkább igaznak bizonyult (sajnos), az az ötödik. Anno, még Győrben, hallottam, hogy más is idézte, de nekem is többször eszembe jutottak e sorok. Egyelőre ezt nem fejtem ki, bővebben majd talán később. Bár lehet, hogy sohasem kerül rá sor - ez azt jelentené, hogy sikerült elfelejtenem. Zárszóként pedig még egyszer érdemes elolvasni az utolsót, és e szerint élni az életet.

Ennyi okos gondolat után, most vissza a munkához... :)

Végre kimozdultam otthonról szombat este! Már nagyon itt volt az ideje. Este felmentem az Msn-re, 'körbeinformálódtam', és végül arra jutottam, hogy le kéne menni Borházba.

Mivel semmi kedvem nem volt gyalogolni, bevállaltam, hogy én legyek a sofőr. 9kor indultam el otthonról, és összeszedtem két haveromat. Bocsekkal és Dave-vel sem találkoztam már azt hiszem, hogy a tavalyi Borhetek óta. Mikor leértünk a partra a szokásos szombat esti kép fogadott minket: Borház fullon, átlagéletkor - első saccra - 16 év. Hogy ne rontsunk rajta, inkább továbbálltunk.

Innen kb 100 méterre nyílt tavaly egy hasonló hely - ez a Borbár. Talán egy fokkal jobb: nem fetrengtek részeg ifjak minden sarokban, nem bömbölt bódi guszti a zenegépből, és a padló sem ragadt a sör és róka keveréktől. Én most voltam itt először, de tetszik a hely! :)

Lazán találtunk szabad asztalt. Leültünk, a (csini) pultos csaj kijött, felírta, hogy mit kérünk, aztán mire ledobtuk a kabátokat és elhelyezkedtünk, már ott is volt az italokkal. Árkategóriában (is) eggyel Borház felett van, de még elviselhető (talán Laposhoz tudnám hasonlítani). Viszont, ha jól emlékszem, semmi kaja nem volt a listán - 1 fekete pont. Melegszendvics, hambi vagy akár csak egy olcsó csomag ropi igazán nem lenne nagy elvárás.

11 körül elkezdett jönni a nép ide is. Egyesek már elég illuminált állapotban érkeztek, de mégis nyugi volt, nem balhézott senki. Nincs is az ajtóban jókiállású kidóbó emberke - akiknél tapasztalataim szerint elvárás, hogy az IQ-juk valahol a talicska homok és egy marék döglött lepke között legyen.

Elvileg éjfélkor zárnak, de gondolom ez képlékeny - függ a forgalomtól. Mi egy kicsit korábban leléptünk, fél12 körül. Hazafuvaroztam a srácokat, utána összeszedtem húgomat is, és nem sokkal éjfél után már én is otthon voltam.

Összefoglalva: jó helyen, széles italválaszték, elfogadtható árak, halk háttérzene, aranyos pultoscsaj, normális törzsközönség - és azt mondják, hogy nyáron kerthelyiség is van. Jó ez a hely! Legközelebb is ide fogok jönni.

Délelőtt, a jó időre való tekintettel elég korán (még 10 előtt) bringára ültem. Elmentem Almádiig és vissza (~45 km). Gyorsan megebédeltem aztán nyomás még egy kört, Akaliig. Nem lehetett kihagyni - 20 fok, (eleinte) szélcsend, ideális bringás idő. Bár az utolsó 6-7 km-en már minden bajom volt. Olyan erős északi szél támadt, hogy kedvem lett volna otthagyni valahol a bringát és buszra szállni...

Nagy nehezen azért leküzdöttem. Muszáj volt, mert négyre mentem a nyári gumikért a gumishoz. Kicentíroztattam őket (ki tudja mikor voltak legutóbb?), aztán itthon felraktam. A télieket meg eltettem, remélem jó hosszú időre. Most előreláthatólag 1-2 napot nagyapámnál fogunk tölteni, indulnak a tavaszi szőlőmunkák. Hurrá.

Végre van egy szabad hétvégém (hétfő este megyek legközelebb melózni). Szombat este össze kéne hozni egy bulit, csak nem tudom, kit hívjak fel?

Múlt csütörtökön (elsején) végre elérte a hőmérő higanyszála a bűvös 15 fokot, úgyhogy hirtelen felindulásból elő is vettem a bringám. Ez azért nagy esemény, mert ha az időjárás engedi tavasztól-őszig minden szabadnapomon hajtok valahol a megye kerékpárútjain. Aztán a hét végére ezzel a lendülettel el is romlott az idő (+ szombat és vasárnap is dolgoztam). Lehet, hogy jobb is, mert eléggé megviselt ez az első túra. Másnap fájt a térdem, és hosszú távon az a rohadt ülés is tör - bár lehet, hogy csak elszoktam tőle?

Hétfőn és kedden újra nekiveselkedtem - már könnyebben ment, mint az első napon, de a széllel ismét megszívtam. Hétfőn elmentem Zánkáig - mire kiértem, minden bajom volt. Azt hittem, hogy ennyire nem vagyok formában, aztán amikor nyílt terepre értem, akkor vettem csak észre, hogy elég erős nyugati szél fúj. Egyszer egy hozzáértő azt mondta, hogy a szél sokkal rosszabb mint egy hegy. Ugyanis egy hegyet, ha megmászol, a túloldalán egy kényelmes lejtő vár, viszont ha kifogsz egy jó szembeszelet, az akár az egész szakaszon megnehezítheti a dolgodat. Nagy igazság!

Nem véletlenül álltam rá ennyire a tekerésre (azon túl, hogy ne üljek otthon). Meghívtak egy Balaton-kerülő túrára, ami azért barátok közt is ~200 km. Egyedül eddig nem is vállalkoztam rá, csak félkörré, Szántódig. De egyszer ezt is ki kell próbálni! Úgyhogy most erre (is) gyúrok.

Hétfőn az uszoda is kinyitott, de nem látogattam meg - pusztán anyagi okokból kifolyólag. Ha jó az idő, akkor inkább tekerek. Nagyon régen voltam már itthon csobbanni - meg sem merem tippelni, hogy mennyibe kerülhet most egy felnőtt(!) jegy. 

Hogy az autó se maradjon ki: még mindig nem tudtam rávenni magam egy mosásra, pedig már nagyon ráférne. Jövő héten átgumiztatom - most már csak megmarad a jó idő (Nem utolsósorban az alufelni sokkal jobban mutat, mint a téligumi lemezfelnije)!

Előreláthatólag pénteken utalják a februári fizetést. Ez lesz az első teljes hónapom - még él a remény, hogy egy elfogadható összeget kapok (az ilyen-olyan pótlékok miatt lehetetlen a bruttóból kiszámolni). Mára ennyi, most két nap éjszakás vagyok, vasárnaptól pedig három nappal következik.

Tegnap -miután kiástam a hóból- elvittem az autómat egy szakszervizbe, mert aktuálissá vált a dolog. (Vigyázat, tömény műszaki ömlengés következik!)

Már decemberben meghozattam a szükséges alkatrészeket, mégsem ment zökkenőmentesen. Először is, 11-re voltam beírva, aztán fél 12 is elmúlt mire nekiállt a szerelő. (Ebben a kereskedésben dolgoztam tavaly egy próbaidő erejéig, tehát ismerem a brigádot). Mint utóbb kiderült, nehezebb a feladat, mint amire számítottunk. Egész pontosan, a munka a vezérműszíj (és görgő) + a két ékszíj cseréjéből állt.

Beálltam az autóval, megemeltük, aztán jött a feketeleves. Először lekaptuk a jobb első kereket. Aztán a légszűrőházat, mindenestül. Ezek után a légkondi motorját (millió pici, eldugott csavar tartja...). Ekkor már hozzá lehetett férni a vezérműszíj takarólemezéhez. Miután arról is lekerült a 8-10 csavar, kiderült, hogy még mindig nem fér ki. Autó leenged, alábakol, motortartó bak kicsavaroz, és ekkor lekerült a fedél (~2,5-3 óra alatt sikerült is hozzáférni a célponthoz!). Itt lépett fel a következő probléma - a légkondi ékszíja hosszabb volt egy jó 5-6 centivel a raktárban talált leghosszabbnál is. Nem volt mit tenni, az ügyfélszolgálatos ex-kollégám kölcsönadta a saját kocsiját, és elugrottam a unix-hoz. Szerencsém volt, kaptam olyat, amilyen kellett (4PK-1003, csak hogy később is tudjam). Mikor levettük az ékszíjakat, kiderült, hogy nem véletlenül nyikorgott - itt-ott elég nagy folytonossági hiányok voltak a bordákban. A vezérműszíj pedig olyan jó állapotban volt, hogy kibírt volna még egy jó 50 ezer km-t is. Csak ugye ez kívülről nem látszik, ezért biztos ami tuti, kicseréltettem.

A kép illusztráció. Az enyém nem bordó, hanem sötétzöld. A nyilakkal a vezérműszíj takarófedelét jelöltem. Annyival bonyolultabb volt a helyzet, hogy nekem légkondis, aminek még pont ott fut a csövezése.

A visszaszerelés már sokkal gyorsabban ment. Nem maradt ki egyetlen csavar sem - nem gondoltam volna, amilyen káosz volt! Ez az átka a japán autóknak - a motortér egyáltalán nem nevezhető könnyen szerelhetőnek. Voltak is emlegetve elég sűrűen a kedves húzottszemű tervezők. Végül fél4-re minden a helyére került, úgyhogy jöhet a következő 100ezer km! Végül az egész megállt annyiban, amennyire számítottam (30 ezer). Ezt még megfejeltem a(z előző bejegyzésben emlegetett) kötelező bizosítás idei első csekkjével (25ezer). Heves tapsvihar közepette elvertem délután több mint 50ezer forintot (Erre utal a bejegyzés címe is :). Ezért érdemes volt dolgozni. Nem véletlenül mondják azt, hogy aki autót vesz, annak onnantól kezdve meg lesz a pénzének a helye. Ettől függetlenül továbbra is azt mondom, hogy jó vételt csináltam ezzel az autóval - nagyon meg vagyok vele elégedve!

A történet kezdete tavaly november elejére nyúlik vissza, amikor elkezdtem biztósítót keresgetni a kötelezőhöz. A K&H kínálta az egyik legkedvezőbbet - persze csak azért, mert a kétes hírűek szóba sem jöhettek (MÁV, KÖBE, Posta). 17-én, pénteken bementem a füredi irodájukba, hogy nyélbe üssük az üzletet. Egy kedves ifjú hölgyhöz kerültem, akiről kiderült, hogy még nem csinált ilyet. Össze-vissza telefonálgatott, több kollégáját is odahívta, mire kb. 40 perc(!) alatt sikerült is elintézni a jó negyedórás műveletet. Szerződéskötési díj nem volt, bár később kiderült, hogy azért ez ennyire nem egyszerű.

Másnap (szombaton) elmentem az autóért. Nálam volt az előző nap megkötött biztosítás - maga a szerződés - gondolván azzal tudom igazolni, hogy van KGFB-m. Kedden (vagy szerdán?) meg is jött az első csekk - az év végéig arányos díjjal (a negyedéves fizetést választottam).

Egy hónapig nem is volt semmi problémám. A két ünnep között viszont hiába vártam a 2007. első negyedéves csekket. Igazából annyira nem is vártam, de azokban a napokban elég sokat autóztam (az emlékezetes szilveszteri túra :), ami biztosítás nélkül elég rizikós. Január második hetében nem vártam tovább, bementem a K&H-hoz. Ugyanaz a kedves hölgy fogadott akinél megkötöttem. Elpanaszoltam neki, hogy január 10-e körül, már igazán küldhetnék az első negyedévest. Először csak pislogott meg tátogott, aztán kinyögte, hogy már többen is jelezték ezt a problémát. Mondtam neki, hogy ez engem nem vigasztal - mondjam ezt a rendőrnek, ha megállít? Ennyiben maradtunk - megnyugtatott, hogy majd megkapom!

A következő héten kaptam egy levelet a kedvenc bankomtól, amiben volt egy igazolás, hogy február 28-ig van biztosításom (úgy, hogy a tárgyévben még semmit sem fizettem!). Nem sokkal később újabb levél: fizessek be ~1000 Ft díjhátralékot. Utólag kiderült: ez a szerződéskötés és az első csekk feladása közti kb. 3-4 nap díja (apró betűkkel rajta volt a szerződésen is). Február 6-án adtam fel ezt,az állítólagos novemberi tartozást(!), amikor még a január elsején esedékeset sem voltak képesek kiküldeni!

Ezek után abban bíztam, hogy ha végre-valahára kiküldik az első negyedévet, majd nem kell az egészet kifizetni - gyakorlatilag az ő hibájukból nem volt kötelezőm 8 héten át! Erre ma meghozta a postás - a teljes áru csekket. Nem fotóztam le, de nagyon jó: kiállítás 02.16., érvényességi időszak 01.01(!)-03.31., fizetési határidő 03.02.(!). A csattanó, hogy mindezeken felül, a novemberben kiszámított díj januárra megemelkedett - átlépte a bűvös 100ezres határt (/év).

Konklúzió: a következő adandó alkalommal (azt hiszem, november) biztosítót váltok! Ennyi épp elég volt a K&H-ból!

A reggeli köd ellenére szép napos idő lett. Otthon nagyon nem bírtam már mit kezdeni magammal, inkább lementem a partra, csinálni néhány képet. Megint rádöbbentem arra, hogy egyeseknek mennyi pénzük van - olyan építkezések zajlanak, hogy csak kapkodtam a fejem. Nem is beszélve az olyan autókról, amiket szinte még a tv-ben/újságban sem látni, de már itt futkosnak az utcán - és még csak február van. Huh, de utálom ezt az érzést...

Már megint a pénznél kötöttem ki. Ez biztos csak azért van, mert most sem túl vastag a pénztárcám. Az elmúlt hetekben sokat gondolkodtam azon, hogy külföldön kellene/kellett volna munkát keresni. Mikor próbálná meg az ember,ha nem huszonévesen? Egyszerűbb biztos nem lesz később sem. Na mind1. Egyelőre ez a téma elnapolva.

Tegnap megkaptam a márciusi vezénylést. Egész jó a beosztásom. (Köszi Zsolti!) Remélem most már végleg megjön a tavasz, és elővehetem a bringám. (Két héten belül az uszoda is kinyit, végre!) Aztán, akkor vége a semmittevős délutánoknak!

Ma este 4 nyolcaddöntővel kezdetét veszi a legrangosabb európai kupasorozat tavaszi szezonja. Végre ismét színvonalas nemzetközi meccseket láthatunk, hétről-hétre.

A párosítások:
Lille – MANCHESTER UNITED
PSV Eindhoven – Arsenal
Celtic Glasgow – AC Milan
Real Madrid – Bayern München

AS Roma – Olympic Lyon
Barcelona – Liverpool
Porto – Chelsea
Internazionale – Valencia

Mint látható, 4 angol klub is van a legjobb 16 között (mind a négy csoportgyőztes volt!). A történethez hozzátartozik, hogy ezer éve nagy Manchester United drukker vagyok, úgyhogy leginkább ebből a szemszögből fogom követni a BL eseményeit. Legközelebb csak csütörtök este megyek dolgozni, úgyhogy ma és holnap orrba-szájba nézem a meccseket!

Egy szép emlék '99-ből:

Igazából egy unalmas nap nehéz éjszakája... Ma és holnap is éjszakás vagyok. Mindjárt elalszom ülve. Ráadásul a tv-műsor is csapnivaló. Már a könyökömön jön ki az a három szám, amit egész nap nyomatnak a viván. Huh, de messze van még 6 óra!

Attól tartok ez a vasárnap is tevékenyen fog telni. Délig alszom (remélem), utána ebéd, aztán nem sokkal később jöhetek is újra. Ha az időjárás engedi, lehet, hogy lemosom az autót. Már nagyon ráférne, és akkor meglenne a mai hasznos cselekedet is.

Ezt utálom az éjszakai műszakokban! A munka maga nem is lenne fárasztó, de ez az ébrenlét teljesen lenulláz agyilag. Szerencsére 2-3 napnál többet nem is kell lehúzni egyszerre.

ewing.blogol.hu

Egy 17 éves bajai lány naplója a rák elleni harcról. Elég rossz így posztumusz, de ha van egy kis időd, olvasd el! Érdemes. Kb másfél éve vezette a blogot, betegsége diagnosztizálásától kezdve.

Azt eddig is tudtuk, hogy a gyilkos kór nem válogatja meg áldozatait, de így, egy fiatal, életerős lány szemével nézve még sokkolóbb. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy milyen rövid az élet, és hogy ez bárkivel megtörténhet!

Tegnap délután én is végigolvastam. Egész nap a fejemben motoszkált. Nem is tudom, mit fűzzek hozzá. Talán csak annyit, hogy vannak sokkal nagyobb gondok is annál, mint amit mi, egészséges emberek annak hiszünk, és rágódunk rajta nap mint nap.

Gondolom, mindenki sejti, mire gondolok. Nem tudom, de engem valahogy soha nem fogott meg ez az 'ünnep'. Ne így próbáljuk kifejezni, ha szeretünk valakit. Ha az év többi napján nem mutatjuk ki, akkor ez az egy nap nem megoldás. Viszont a 'kis bizbasz' és virágárusok kiürítik a készleteiket és nagyot kaszálnak. (Nem véletlen, hogy itthon a virágkötők szövetsége honosította meg a Valentin napozást röpke két évtizede.)

Más. Végre rászántam magam, hogy újra eljárjak úszni. Erre az uszoda meg határozatlan ideig zárva tart! Ezt a szívást. Bringázni pedig 15 fok alatt nem igazán szeretek - úgyhogy egyelőre az is pihen. Ennyit a mozgásszegény életmód elleni harcról!

Ajánlom mindenkinek a figyelmébe az alábbi linket:
https://www.youtube.com/watch?v=fJuNgBkloFE
Azt eddig is tudtuk, hogy az Egyesült Államok oktatása elég távol áll az európaitól, na de hogy ennyire!!! Először azt hittem, hogy kamu az egész, de aztán arra gondoltam, hogy ez (sajnos) eredeti is lehet. Eszméletlen! Egyszer azt mondta egy nagyokos, hogy a hülyékből kell meggazdagodni - már értem azokat az európaiakat, akik az USA-ban dolgoznak. Lehet, hogy nekünk is ezt kéne tenni?

Eljött az idő! Az információs társadalom eme nagyon népszerű önkifejezési módja már engem sem hagyhatott hidegen. Ha szemtől-szemben már nem is beszélgetünk, és szinte köszönés nélkül megyünk el egymás mellett az utcán, megragadom ezt a lehetőséget, hogy kifejezzem önmagam (huh, ez nem is én vagyok). Mivel időm van bőven, remélem megfelelő sűrűséggel tudok majd bejegyzéseket írni. Így elsőre ennyit, aztán majd szép sorban írok minden mást.