angyalgab

Tegnap -miután kiástam a hóból- elvittem az autómat egy szakszervizbe, mert aktuálissá vált a dolog. (Vigyázat, tömény műszaki ömlengés következik!)

Már decemberben meghozattam a szükséges alkatrészeket, mégsem ment zökkenőmentesen. Először is, 11-re voltam beírva, aztán fél 12 is elmúlt mire nekiállt a szerelő. (Ebben a kereskedésben dolgoztam tavaly egy próbaidő erejéig, tehát ismerem a brigádot). Mint utóbb kiderült, nehezebb a feladat, mint amire számítottunk. Egész pontosan, a munka a vezérműszíj (és görgő) + a két ékszíj cseréjéből állt.

Beálltam az autóval, megemeltük, aztán jött a feketeleves. Először lekaptuk a jobb első kereket. Aztán a légszűrőházat, mindenestül. Ezek után a légkondi motorját (millió pici, eldugott csavar tartja...). Ekkor már hozzá lehetett férni a vezérműszíj takarólemezéhez. Miután arról is lekerült a 8-10 csavar, kiderült, hogy még mindig nem fér ki. Autó leenged, alábakol, motortartó bak kicsavaroz, és ekkor lekerült a fedél (~2,5-3 óra alatt sikerült is hozzáférni a célponthoz!). Itt lépett fel a következő probléma - a légkondi ékszíja hosszabb volt egy jó 5-6 centivel a raktárban talált leghosszabbnál is. Nem volt mit tenni, az ügyfélszolgálatos ex-kollégám kölcsönadta a saját kocsiját, és elugrottam a unix-hoz. Szerencsém volt, kaptam olyat, amilyen kellett (4PK-1003, csak hogy később is tudjam). Mikor levettük az ékszíjakat, kiderült, hogy nem véletlenül nyikorgott - itt-ott elég nagy folytonossági hiányok voltak a bordákban. A vezérműszíj pedig olyan jó állapotban volt, hogy kibírt volna még egy jó 50 ezer km-t is. Csak ugye ez kívülről nem látszik, ezért biztos ami tuti, kicseréltettem.

A kép illusztráció. Az enyém nem bordó, hanem sötétzöld. A nyilakkal a vezérműszíj takarófedelét jelöltem. Annyival bonyolultabb volt a helyzet, hogy nekem légkondis, aminek még pont ott fut a csövezése.

A visszaszerelés már sokkal gyorsabban ment. Nem maradt ki egyetlen csavar sem - nem gondoltam volna, amilyen káosz volt! Ez az átka a japán autóknak - a motortér egyáltalán nem nevezhető könnyen szerelhetőnek. Voltak is emlegetve elég sűrűen a kedves húzottszemű tervezők. Végül fél4-re minden a helyére került, úgyhogy jöhet a következő 100ezer km! Végül az egész megállt annyiban, amennyire számítottam (30 ezer). Ezt még megfejeltem a(z előző bejegyzésben emlegetett) kötelező bizosítás idei első csekkjével (25ezer). Heves tapsvihar közepette elvertem délután több mint 50ezer forintot (Erre utal a bejegyzés címe is :). Ezért érdemes volt dolgozni. Nem véletlenül mondják azt, hogy aki autót vesz, annak onnantól kezdve meg lesz a pénzének a helye. Ettől függetlenül továbbra is azt mondom, hogy jó vételt csináltam ezzel az autóval - nagyon meg vagyok vele elégedve!