angyalgab

Hétfő: reggel értem haza (harmadik éjszaka után). Délelőtt gyors alvás. Ebéd után elmentem egyet bringázni (a szokásos Füred - Zánka - Füred, 40 km), majd strand (~1 órás időtartam) este pedig edzés. Attól féltem, hogy ennyi alvás után egy kicsit sok lesz, de szerencsére nem volt gond. Viszont este elég hamar kidőltem...

Kedd: a múlt héten Noje írt, hogy Akaliban lesznek, és összefuthatnánk valamikor. Úgy egyeztünk, hogy kedd este lemegyünk Borhétre. Délután megint bringáztam (zánkai túra, 1:21-es idővel), majd a negyed hetes helyijárattal mentem le a partra. Egy kicsit ücsörögtem a Yacht Club előtt, majd megérkeztek Nojéék is (kocsival, hmmm. Respect :). Már ekkor (7 óra) alig sikerült szabad asztalt találnunk. Végül a Lídia Borház előtt ültünk le. Gabival megkóstoltunk néhány bort, és ahogy múlt az idő, egyre jobb lett a hangulat :). Sötétedés után már rengetegen nyüzsögtek a bódék között. Mivel volt egy kis tömegiszonyunk, tíz után átugrottunk Borbárba (mostanában ez lett a kedvenc helyem, persze, hogy meg kellett mutatnom). Közben 'nagy nehezen' rábeszéltek, hogy tartsak velük Akaliba. El akartunk menni egy boltba még Füreden, de már nem találtunk olyan üzletet, ami nyitva tart legalább 11-ig. (A régi éjjel-nappalik is tízkor zárnak.) Röhej.

Noje és Gabi(k):

Éjfél körül értünk Akaliba. Ott sem volt nyitva a bolt, amiben bíztunk. A nagy ijedtségre beültünk Pántlikába, egy rövid időre/italra. Majd egy kis Sangriával zártuk az estét, már Nojééknál. Másnap (szerda) reggel 11 körül keltünk. Még megebédeltem (köszönöm!), aztán miután kiderült hogy negyed háromig busz nem megy Füredre, kénytelen voltam vonattal visszajönni (12:56, Tapolca - Füred, személy). Szinte szökőévente ülök csak vonatra, nem is igazán szeretem, ezért voltak fenntartásaim tegnap is. Aztán annyi szerencsém volt, hogy egy Desiro jött (amik nyáron a Balaton körül dolgoznak), nem egy szokásos szemétdomb. Szép, meg jó ez a szerelvény, de nem győzött meg.

Az a 'csodálatos' Desiro...

Klímás, ez pozitív (bár elég gyengén muzsikált), de már az ülések is olyan kényelmetlenek, hogy a Füredig tartó 30 perces(!) utazás alatt is megfájdult a derekam (15 km). Másrészt pedig ez a pályaszakasz olyan mint egy motocross terep. Hiába a csillogó-villogó vonat, ha a többi tényező ugyanolyan siralmas maradt. Erről ennyit.

Ha jobban belegondolok, lehet, hogy gyalog is hazajöttem volna...egy jó asztaltársaság, egy kellemes este, bármikor örülök neki, ha így alakul. Vannak bíztató jelek: lehet, hogy csak én gondolom úgy, hogy elfelejtettek a barátaim?