Október 13, szombat

21:30, Hill': Kata, Bogi, Reni, Virág és Bocsek
22:00, Borház: Bocsek, Peti, Andris(?), Peti(?)
00:30, Macho: az előző két gruppo együtt
04:30, otthon, az ágyamban :)

A Borhetek óta nem jártam a füredi éjszakában, és most végre volt egy teljesen szabad hétvégém, mindenképpen ki akartam használni. Elég nehézkesen indult, aztán mégis jól sikerült...

Este 9 után beszéltem meg Bocsekkal, hogy Hillside-ban találkozunk. (Itt futottunk össze először tesómékkal.) Itt csak addig időztem, amíg Gabi be nem futott, aztán elindultunk lefelé. Végül Borházban kötöttünk ki, Petiékkel együtt. Eleinte sok (nagyon) fiatal volt itt - legalább háromszor szólt az Unforgiven a zenegépből - aztán éjfélre mindenki eltűnt, csak mi maradtunk, meg a pultosok. Ezért hamarosan továbbálltunk: Macho lett a végállomás. Itt voltak a csajok is, de ők csak később ültek át a mi asztalunkhoz.

Úgy alakult, hogy Kata került mellém: eddig ugyan nem sok szót váltottunk egymással, bár annyit tudtam róla, hogy okos, aranyos lány. Most beszélgettünk egy kicsit, és ezzel megerősítette bennem a róla alkotott képet. Sőt, még "táncoltam" is (sok idézőjellel)! Tegnap délután váltottunk egy sms-t - gondoltam rá, hogy este írok még neki, de végül elmaradt (vagy nem mertem??).

Más. Vasárnap este, bár már többször is láttam, megnéztem újra a Remény rabjait (The Shawshank Redemption, 1994). 142 perc, fordulatos, itt-ott kicsit elvont, de nagyszerű film. Annak idején 7 Oscar- és két Golden Globe-jelölést kapott. Nagyon jó szereplőgárda, remek egyéni alakítások - csak ajánlani tudom. (A sztori egyébként Stephen King tollából származik.)