Vasárnap végeztünk a szürettel. Ez önmagában nem tűnik nagy dolognak, pedig nagyon meghatározta a szeptembert. Most már újra lesznek szabad hétvégék, remélem. Már nem érzem a puttonyolás nyomait sem - bár sokat nem is kellett így hordani. Most az következik, hogy egy-két sorral ritkítani kéne a szőlőt. Sajnos ez nem fog könnyen menni - a terület nagyapámé, de már nem győzzük a művelését (én személy szerint a hátam közepére sem kívánom, de senki sem kíváncsi a véleményemre).
A táj a szőlő körül
.jpg)
(A fotókért köszönet Adrinak)
Más. Ma hamar-gyorsan elköltöttem a ruhapénzemet. Nem volt nehéz: vettem egy cipőt és egy farmert. Talán a héten ki is fogják fizetni.
Közben megint csak dühöngök: várok egy alkatrészt a kocsihoz, már egy hónapja, és még mindig nem hozták meg. Kerestem egy DVD-t is a neten, ami pedig már hónapok óta nem rendelhető. A többi bosszúságról nem is beszélve...
"Miért menne bármi is könnyen, amikor nehezen is mehet??"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.