angyalgab

Most nem nagyon megy a fogalmazás, mert nem sokat aludtam az éjjel (kb 4 órát), de azért megpróbálom. Úgy alakult, hogy tegnap délután elugrottam legkedvesebb városomba...

A sztori ott kezdődik, hogy néhány hónappal ezelőtt olvastam a közlekes levlistán (valamiért még mindig nem iratkoztam le), hogy közlekedésmérnök gyűrűt terveznek. A kezdetektől fogva támogattam az ötletet - szerintem okos gondolat - nem utolsósorban pedig nem szégyen, hogy a SzIF-en (bocsánat, SZE-n) végeztünk, sőt...

Miután jeleztem igényemet egy gyűrűre, szerencsére meg tudtuk úgy oldani, hogy ne kelljen többször Győrbe szaladgálnom, hanem csak akkor, ha elkészül a nagy mű (köszönöm, Ági!). Ez a pillanat jött el tegnap.

A kellően késői ébredés - reggeli - ebéd kombináció után fél3-kor indultam útnak. Normál (gyk: szabályos) tempóval 4-re értem ki az egyetemhez. Annyit tudtam, hogy Bálint csak valamikor este érkezik meg a gyűrűkkel, ez mint kiderült 8 órát jelentett (ezzel ki is zártam a buszos kéjutazás lehetőségét). No problem - valahogy azért csak el tudom még ütni az időt Győrben (a program: 1 rövid séta a belvárosban, majd Üveges). 8-ra bementünk Ágival pu-ra, Bálint elé, hogy ne kelljen sétálnia. Aztán egy rövid kitérő után vissza a sulihoz, ahol rendeztük az anyagiakat. Az elsők között vettem át a KLI-s gyűrűt :)

Még váltottam néhány szót országos cimborámmal, Tivadarral, majd miután már nem bírtam több coke-ot magamba dönteni, nem sokkal tíz óra után elindultam haza. A forgalom már elenyésző volt, szinte végig tudtam a saját tempómat menni - érkezés Füredre 23.20-kor. Gyors fürdés után éjfélkor estem az ágyamba, de mint számítottam is rá, nem sikerült hamar elaludnom.

Vekker hajnali 5-re húzva, de már négykor ébren voltam. Ma nagyon kipihenten érkeztem munkába... de valamit valamiért!

Konklúzió: továbbra is nagyon szeretem Győrt, és ahogy múlik az idő (holnap lesz egy éve, hogy átvettem a diplomám) egyre inkább csak a szép emlékek maradnak meg a főiskoláról.