angyalgab

Szombaton lesz negyedik éve, hogy megvan. Még az első félév legelején jártunk, mikor rászántam magam - az időpont nem véletlen: akkor utalták az első (dupla) szoc.támot. Ezzel meglett az anyagi fedezet (az elhatározás mellé). Maga a "műtét" nem volt nagy cucc, csak miután elmúlt a Lidocain hatása, akkor volt szar és furcsa egy kicsit.

Persze otthon nem tudtak újkeletű "hülyeségemről", volt is szép műsor, amikor kiderült (kb 3 héttel később). Ez egy külön történet (de ide nem fogom leírni).

A miértre lehet, hogy nem tudok olyan választ adni, ami meggyőző és elfogadható (főleg a csípőből ellenzők számára - ugye??). Van egy középiskolai cimbim, akinek már abban az időben volt egy ilyen ékszere - lehet, hogy tudat alatt, már akkor érlelődött bennem a gondolat. Igazából kacérkodtam a tetoválás kérdésével is, az is régóta tetszik. Végül arra jutottam, hogy nem a maradandó "öncsonkítást" választom. (Ha megunom, a piercing helye gyorsan gyógyul, főleg egyes helyeken - nyom nélkül!!)  Legfontosabb szempont, hogy nekem TETSZIK. Ennyi.

Anno tettem egy ígéretet, hogy a záróvizsga után kiveszem. A diplomaosztó már több mint egy éve megvolt, a piercing mégis maradt. Elég sok minden megváltozott az ígéret óta, ezért is döntöttem úgy, hogy marad. Amíg a munkahelyemen nem ellenzik, addig nem nyúlok hozzá.

És a mai napig nagyon bírom a meglepett/csodálkozó arcokat, amikor kiderül, hogy mim van. Mint legutóbb, hétfő este, amikor elkerekedtek azok a szép kék szemek... :)

(Nem véletlenül nem írtam le, hogy hol is van ez a bizonyos ékszer. Aki közel áll hozzám, az úgy is tudja, aki pedig nem, annak a fantázájára bízom. Ebből kifolyólag a mai bejegyzéshez nem csatolok képet sem.)