HTML

angyalgab

„Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket.” Paolo Coelho

Friss topikok

  • Annamari: sziasztok multkor véletlen letöröltem a vodafone skin-t és azota egy lyuk volt elöl a live menü he... (2008.06.16. 12:31) Motorola V3X
  • Roland635: Hm... Mit ad isten nekem pont egy ilyenem van :) Képeket keresgéltem neten így bukkantam az oldala... (2007.12.19. 20:25) A cápa
  • angyalgab: Köszi a hozzászólásokat! Később rájöttem én is, hogy hülyeség a dátumozás. Néhány hónappal a gép ... (2007.11.21. 13:19) Fotóblog
  • angyalgab: Lehet, hogy neked volt igazad? Azt hiszem, hogy igen :)) (2007.10.28. 10:11) A blogolásról
  • Kata: Köszi a rólam írt kedves szavakat! ;) Puszi (2007.10.15. 21:38) Buli, buli, buli

Linkblog

2007.07.20. 05:03 angyalgab

Szeress, ha mersz

Filmajánló: Szeress, ha mersz (Jeux d'enfants, 2003)

Rendező: Yann Samuell
Forgatókönyvíró: Yann Samuell, Jacky Cukier
Operatőr: Antoine Roch

Port.hu kritika: "Az egész olyan először, mint egy mai Rómeó és Júlia történet, ám a rendező nem elégszik meg azzal, hogy adaptálja Shakespeare-t. Sőt. Ha ma Rómeó és Júlia történetről kell beszélnünk, akkor a ráció és az emóció összecsapásáról szükséges néhány szót ejteni. Bár még élnek ma is ősi, ösztönös előítéletek, pusztító gyűlöletek, de egyre jobban periférikus problémákká válnak. A mai szerelmesek fő drámája az, hogy a kor arra nevel, hogy gondolkodj racionálisan. A tanulás, a karrier, a siker, a szépség, a pénz, a csillogás, minden talmi és gyorsan mulandó dolog fontosabb, mint a másik ember, fontosabb, mint az érzelmek. A szépség és a gazdagság kultuszában nincsen helye az érzelmeknek.

Ettől szenved Sophie (Marion Cotillard - Taxi trilógia; Hosszú jegyesség; Bor, mámor, Provence) és Julien (Guillaume Canet - Vidocq; A part) is, eleinte azért nem tudnak egymáséi lenni, mert tanulni kell, aztán azért, mert dolgozni kell, pedig mind a ketten csak menekülnek. Menekülnek egymás elől, menekülnek a szerelem elöl, menekülnek minden érzelem elöl, a gyengeség elöl, de leginkább önmaguk elöl menekülnek. Ha bevallanák érzelmüket, attól sérülékennyé válnának, ami a XXI. században már-már egyenlő az öngyilkossággal: itt az erős az úr.

Egy jó filmet mindig többféleképpen lehet értelmezni. Ennek a filmnek is van más olvasata. Ha úgy vesszük, akkor nyugodtan beszélhetünk önpusztító érzelmek tombolásáról. Arról a szenvedélyről, mely megmagyarázhatatlan, mely csak pillanatig tartó boldogságot enged meg magának és leginkább a másiknak, hogy utána a kínok kínja következzék. Ez a film egy ilyen szerelem története is lehet.

A szerelem játék. A játék lényege, hogy az ember annyira bízik a másikban, hogy bármire képes, bármit képes megtenni azért, hogy a másikat boldoggá tegye. A szerelem bizalomjáték. A Szeress, ha mersz arról szól, hogy meg tudunk-e bízni a másikban, meg merünk-e bízni. Szeretjük-e önmagunkat annyira, hogy egy másik embert is tudjunk úgy szeretni, hogy közben meghagyjuk a szabadságát. Szabadság nélkül ugyanis nincs szerelem. Ezt sajnos kevesen tudják, ezért is megy tönkre oly sok párkapcsolat. Csak a szabad ember képes igazán szeretni. Csak a szabad ember képes arra, hogy önmagától és boldogan válassza az élet legerősebb kötelékét: a szerelmet.

Volt egyszer egy fiú és volt egyszer egy lány. A fiú el szerette volna felejteni rákbeteg anyja szenvedését, a lány pedig azt, hogy kiközösítette őt az iskola közössége. Menekülniük kellett hát, elmenekültek egy olyan világba, mely világot ők építettek maguknak, mely világ a bizalomra épül. És elkezdődött a játék.

Emberi játszmák ezek, önmagunkra ismerhetünk a szituációkban, tanulhatunk belőlük, de ne legyenek illúzióink, akárhogy is, de mindig le fogjuk játszani ezeket a mérkőzéseket. Mikor lent vagyunk, fent szeretnénk lenni, mikor viszont felülre kerülünk egy kapcsolatban, akkor azonnal arra vágyunk, hogy milyen jó is lenne egy kicsit lent lenni.

A történet borzongatóan gyönyörűséges és élvezetesen botrányos. Vannak filmek, amik óhatatlanul kultuszfilmekké válnak az idők során, mert annyira új hangon szólalnak meg, vagy annyira újat, a szokásostól eltérőt mondanak, hogy arra nem lehet nem odafigyelni. A Szeress, ha mersz ilyen film.

Ha megnyitjuk lelkünket a történet előtt, ha merünk a dolgok mélyére ásni, ha nem titkolódzunk tovább és szembesítjük önmagunkat a film okos gondolatmeneteivel, ha egy kicsit még lazítunk, becsukjuk a szemünket, és nem rohanunk ki a film befejezése után a moziból, akkor lehet, hogy katartikus élményben lesz részünk: megértünk valamit a szerelem sűrű igazságából.

Akkor viszont már nincs menekvés. Nem maradhatunk tovább gyerekek.
Felnőttek lettünk."

Tetszett. Első nézésre is... Bár látni kéne még néhányszor, hogy teljesen összeálljon a kép. 


1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://angyalgab.blog.hu/api/trackback/id/tr84121563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

greggrant 2007.07.20. 17:10:28

Határozottan egy olyan film, amit csak ajánlani tudok másoknak is - bár nagyon értékrendfüggő, hogy tetszik-e az illetőnek. Ha szeret nonkonformista módon viselkedni, akkor tetszeni fog neki a film. Ha inkább a fennálló világrendet választja, akkor biztosan nem fogja megérteni. Sajnos nem fog kultuszfilmmé válni, mert nem mondja a szemedbe, hogy mit is szeretne a világtól (nem úgy, mint mondjuk egy Rekviem egy álomért), nem akarja megdönteni, és nincsenek benne hatalmas tragédiák a végén. Kicsit olyan, mint a Moszkva tér: szemléld kívülről ezt a világot, de ne változtasd meg. A forradalmistáknak túl kevés, a konvencionalistáknak túl sok. És akik szeretjük: nem vagyunk elegen
süti beállítások módosítása